A tarnówi reneszánsz nyomában
“A Reneszánsz Gyöngyszeme” – mondják a műértők a tarnówi Óvárosról. Tarnów a reneszánsz idején az egyik legszebb lengyel város volt. A gyönyörű plébániatemplom, a csodálatos városháza, a kívülről sokszínű, gazdagon díszített, sajátos szerkezetű polgári kőépületek csodálatos látványt nyújtottak. A XVI. század kezdetén Tarnównak kb. 1200 lakosa volt. A város védfalakkal, vízvezeték- és csatornahálózattal is rendelkezett, a jómódú lakosok kézműiparral és kereskedelemmel foglalkoztak. Tarnów birtokosa ebben az időben egy kitűnő politikus, a világlátott és felvilágosult ember, a korona nagy hetmanja, Jan Tarnowski volt.
A hetman székhelye a várostól kb. 2 km-re található Szt. Márton-hegyen fekvő, elődöktől örökölt vár volt. A XVI. század húszas éveiben Tarnówot új erődítményekkel vették körül, melynek egyes, a múlt század 60-as éveiben rekonstruált részeit ma is látni lehet.
Napjainkban Tarnów utcácskáin barangolva megcsodálhatjuk a Piactér kis reneszánsz kőépületeit, a Mikołajowski Házat, a Városházát, a Bazilika gyönyörű síremlékeit, valamint a Tarnowski nemzetség város fölé magasló, hajdan pompás várának romjait.
Lengyelország és Magyarország hőse, Bem J. táb. nyomában
Bem József tábornok, Lengyelország és Magyarország nemzeti hőse Tarnów Burek nevű elővárosának egyik házában született (az előváros neve a “bruk” szóból ered, amely macskakövet jelent, s a ma is működő vásárteret burkolta). Bem József keresztségét és születési dátumát a tarnówi katedrálishoz tartozó egyházközség anyakönyvébe jegyezték be (1794. március 14).
A kirándulás útvonalán fekszik a tarnówi Városháza, benne a tábornok életéhez és katonai tevékenységéhez fűződő emlékeket bemutató kiállítással. Ezek az emlékek a lengyelországi Novemberi Felkelés, a franciaországi emigráció és a magyar szabadságharc – melyben az erdélyi hadsereg vezetője volt – idejéből származnak, illetve a törökországi emigrációból, ahol végül 1850. december 10-én meghalt (Aleppó városában, mely jelenleg Szíriához tartozik).
Bem József tábornok hamvait 1929-ben szállították át ünnepélyes keretek között Lengyelországba, szülővárosába Tarnówba és a Strzelecki Park impozáns mauzóleumában helyezték el.
Figyelemre méltó a tábornok Wałowa utcai szobra – a magyar kiránduló csoportok látogatásának fő célpontja – is, valamint a Petőfi téren álló székely kapu. A Stary Sączban lévő mellett ez a második ilyen kapu Lengyelországban. Érdemes hozzátenni, hogy a Tarnówi Körzeti Múzeum gyűjteményében az Erdélyi Körkép részletei is megtalálhatók, melyet magyar megrendelésre, Jan Styka vezetésével festettek 1897-ben. A 120 méter hosszú és 15 méter magas képet később részekre szabdalták.
A mű darabjainak egy része a tarnówi múzeum tulajdona, így többek között az a legnagyobb, 3,85m x 3,28m-es részlet is, mely a Bem József tábornok által vezetett magyar sereg hátvédjét ábrázolja az 1849. március 11-ei nagyszebeni csatában.
A tarnówi zsidóság nyomában
1939-ben Tarnównak 56000 lakosa volt, ebből kb. 25000 volt zsidó (a város lakosságának 45%-a). A zsidó lakosság számát tekintve a negyedik város volt Galíciában (Lemberg, Krakkó és Stanisławów után), arányát tekintve pedig az első a nagyobb városok között A háború előtti Tarnów keleti részét főként zsidók lakták, így város számos, a zsidó kultúrához fűződő műemlékkel büszkélkedhet. Érdemes végigsétálni a Piactérről keleti irányba vezető Żydowska utcán, mely a vele párhuzamos Wekslarska utcával együtt a valaha zsidók által lakott legrégebbi negyedet határolja. 1942. június 11-19. között a Piactéren kb. háromezer zsidót mészároltak le a hitleristák.
A Goldhammer utcában fennmaradt kőépületekben olyan, valaha fontos zsidó intézmények működtek, mint pl. a hitel társaság, a hitközség székhelye, az imaház, valamint Tarnów leghíresebb szállodája. Az egyik épület homlokzatán még ma is látni lehet éttermi fogások lengyel és jiddis nyelvű reklámfeliratait. Szintén ezen az útvonalon található a Mykva, azaz a rituális fürdő, Szancer Malma (Galícia első gőzmalma volt, napjainkra “Művészet Malma” elnevezéssel a multimédiás technika és a jelenkori művészet modern központjává alakították át), a Bima, a legrégebbi – XVII. századi – tarnówi zsinagóga fennmaradt részlete. A séta végállomása Dél-Lengyelország egyik legnagyobb, legrégebbi és a legjobban megőrzött zsidó temetőjének megtekintése, melyet a források már 1581-ben megemlítenek. A temető 3,20 hektáros területén kb. 6000 síremlék található.
Jan Szczepanik, a “Lengyel Edison” nyomában
Tarnówhoz kötődik Lengyelország egyik legsokoldalúbb feltalálója, Jan Szczepanik, a színes fénykép, a televízió, a színes film és a modern szövőipar úttörője, valamint a golyóálló mellény atyja. 1872. június 13-án született przemyśli földön, munkássága Berlinhez és Drezdához köti, 1926. november 8-án Tarnówban hal meg és ott is temetik el. A városban járva-kelve érdemes elidőzni a Szopen utca 11. szám alatti kőépületnél (szülőháza), valamint a Sowiński utca 11. számnál (ahol a feltaláló néhány éven keresztül eredményes kísérleteket folytatott a színes és vetített kép előállítása terén). A Körzeti Múzeumban, az “Apoteoza” gyűjteményben lehet megcsodálni a legnagyobb, Szczepanik módszerével szőtt gobelint, mely I. Ferenc József császár uralkodásának 50. évfordulója alkalmából készült. A feltaláló a legrégebbi, kb. 1790-ből származó tarnówi sírkertben, a Zabłoczei Ótemetőben található Dzikowski család sírboltjában nyugszik. Lengyelország egyetlen Jan Szczepanik szobra a feltalálóról elnevezett téren kapott helyet, s a mellette álló iskola épületében alakították ki a “Lengyel Edison” emléktárgyait összegyűjtő emlékszobát.